Régebben sok szó esett a lakások nem megfelelő komfortérzetéről, ami alapján felmerül a kérdés: Feltétlen rosszabb-e egy tetőtéri lakás komfortja?

Ez a feltételezés korábban több mindenből fakadhatott. Egyrészt fontos, hogy a hőszigeteltség megfelelő mértékű legyen és jobb, ha kellő hőtároló tömeg (épületszerkezet) is található a tető felülete alatt. A hőszigetelés egyrészt ellensúlyozza a tetőtéri lakást körülvevő, relatív fajlagosan nagyobb több külső lehűlő (és nyáron felmelegedő - túlmelegedő) felületet (az eget), a hőtároló tömeg pedig hőtehetetlensége révén nagymértékben tudja csillapítani az akár napokon belüli hőingadozások (vagy akár a több napos felmelegedés vagy kihűlés) időtartamát, ezáltal takarékosabb és egyenletesebb hőérzetet okozva. A mai kor kívánalmai által épített tetőtér ilyen szempontból már egyáltalán nem fog csalódást okozni. Sőt, ha figyelembe vesszük a technika adta lehetőségeket, mint a klímagépet, biztosak lehetünk benne, hogy nyáron nem fogja hőguta kerülgetni a bentlakó tulajdonosokat. A másik fontos mai igen kellemetlen hatás, a zaj. A tetőknél általában nem is annyira az utcai közlekedési zaj a mérvadó, mint inkább a város felett elszálló repülőgépek zaja. Ebből a szempontból fontos, hogy akusztikai szempontból is jól szigetelt legyen a tető. Az összes többi komfort tekintetében manapság már minden téren ugyanolyan feltételekkel és tulajdonságokkal tud rendelkezni egy felső szinti lakás, mint egy alsóbb szinti. Nem szabad kisebb víznyomás legyen a csapokban, minden közmű feljut, tehát lesz gáz, villany, víz és csatornaellátás. Általában mivel középmagas épületté válnak a házak a tetőtérbeépítéssel, ezért lift is szolgálja a fentlakók kényelmét. Napfényből nyilván több jut be hozzájuk, mint az alsóbb szintekre, és nem egy esetben a tetőtéri lakásokból feltáruló kilátást az alsóbb szintek lakói egyáltalán nem élvezhetik. Ezek alapján a tetőtéri lakások komfortérzetéről kijelenthető, hogy egyáltalán nem rosszabbak, mint a lentebbi lakásoké, sőt…