Pár alapvető szempontot illetve fogalmat segítünk tisztázni a leendő vevőknek. Az egyik és legfontosabb, a különféle m² meghatározások. A hasznos alapterület egy jogilag szabályozott fogalom (253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet az országos településrendezési és építési követelményekről), ez alapján: Hasznos alapterület: az alapterületnek azon része, amelyen a belmagasság legalább 1,90 m. (A fogalom nem vonatkozik a terek használhatóságára.).

A bruttó alapterület , mint olyan, nincs meghatározva. Helyette két fogalom létezik az előbb említett OTÉK-ban, az egyik a Padlószint: födémszerkezetek (aljzatszerkezetek) padlóburkolattal ellátott vízszintes járófelülete, a másik a Szintterület: az építményszint (vakolt, burkolt) épületszerkezetei által elfoglalt területtel növelt alapterülete (bruttó építményszint terület). Tehát alapvetően az egyik egy burkolt felületet takar, a másik pedig az épületszerkezetek (mint falak és vakolatok pl) alatti területtel növelt területértéket. A burkolt felület egy tetőtérnél mindenképp fontos, hiszen általában a tető ferde síkja által 1,90 m belmagasság alatti, de burkolt felületek is kialakulnak, amik ugye nem tartoznak a hasznos alapterület fogalmába, de mégis meg kell őket közel azonos költségen építeni, mint a 1,90 m belmagasság feletti alapterülethez tartozó szerkezeteket, illetve belsőépítészeti megoldástól függően akár meglepően jól használható terek ezek. Ezen területfogalmak szakmai ötvözéséből születtek meg olyan fogalmak, mint bruttó alapterület és a kreatív terület. Mivel ezek nem jogszabályilag meghatározott területek, ezért általában az ingatlan kapcsán kötendő szerződés fog- illetve szükséges ezzel kapcsolatos magyarázattal szolgálni. Mindenesetre az általános vélekedés szerint a bruttó alapterület alatt az összes burkolt felületet (OTÉK-ből a lakáshoz tartozó Padlószintet) szokás érteni (köznapian pedig takarítandó padlófelület a legjobb leírás rá), beleértve ezáltal az 1,90 m belmagasság alatti területeket is. A kreatív alapterület alatt pedig ezek fokozásaként – tekintve hogy a lakáselválasztó falak és az épület külső falak, mint közös tulajdont képező szerkezetek nyilván nem értékesíthetőek, de ami nem a közös tulajdonba tartozó épületszerkezet alatti terület, azt már nyilván lehet értékesíteni – ezért a lakáson belüli válaszfalakat alatti területet szokás beleszámítani, netán az erkélyajtók síkja és a külső fal belső síkja közötti kis területet (ami ugye burkolt is és nagyobb is mint 1,90 m, de a hasznos alapterületbe ez sem tartozik bele), vagy netán a belső lépcső alatti területet másodjára is. Ezek azért érdekes kérdések, mert pl általában a hasznos alapterületet ha x értéken értékesítik, a bruttó-ba már beletartozó (de a hasznoson túli területeket – egyszerűbben fogalmazva az 1,90 m alatti területeket) már féláron, azaz fél-x értéken szokás értékesíteni. A kreatív alapterületbe pedig az előzőken túlmenően már nem tartozó területek (egyszerűbben fogalmazva a leírt épületszerkezetek alatti és egyéb területek) is ki tudnak tenni akár 1-2, akár 3 m²-t, amiket továbbra is teljes x értéken lehet értékesíteni. Ezek a m² meghatározások nyilván az eladók részéről a bevételnövelés kapcsán merültek fel, illetve ezek sajnos jól megnehezítik a vevők részére a valós összehasonlítást. Nyilván nem mindegy hogy egy 50 m² lakást (aminek példának okáért 10 m² 1,90 m belmagasság alatti területe van valamint 1,5 m² válaszfalak alatti területe) 300 000 Ft-os m² áron 15 millió Ft-ért, vagy 15 millió + 0,5*10 m²*300.000 + 1,5m²*300.000 = 16.950.000 Ft-ért (ahol a m² ár már akár 339.000 Ft is lehetne) vásárolunk meg. Ez az egyik olvasata a kérdéskörnek.

A másik, hogy az építésügyi hatóságok a fenti jogszabályból fakadóan nem foglalkoznak az 1,90 m belmagasság alatti területekkel, tehát az építési és később a használatbavételi engedély nyilván csak a nettó, hasznos alapterületről fog számokat tartalmazni.